Fehérvári Borbirtok

Hazai és nemzetközi szinten elismert borász, aki több mint másfél évtizede bírál a világ egyik legrangosabb borversenyén. Az Országos Borszakértő Bizottság oszlopos tagja. Emellett oktató, borászati tanácsadó, nem mellesleg él-hal a Somlóért. Ismerjétek meg ifj. Kamocsay Ákost, a Fehérvári Borbirtok vezető borászát!

A Fehérvári Borbirtok meghatározó értékei a családi hagyományok, a borászat iránti szenvedély és alázat. A borászat szeretete nálad is gyerekkorodból fakad?

Igen. Édesapám a móri állami gazdaságnak volt a főborásza, illetve volt egy saját kis szőlőnk is Móron. Már kiskoromtól kezdve jártam ki vele és segítettem neki metszésben, zöldmunkában, kötözésben, olyasmikben, amiket gyerekként is el tudtam végezni. A szüretet imádtam leginkább, hiszen az mindig egy fénypontja a szőlészeti munkáknak meg egy hatalmas esemény, persze.

Sokat jártam be vele az üzembe is, tetszett a pince hangulata, a szüreti munkák, amikor a pótkocsiról borították be a szőlőt a garatba és ment a feldolgozás. Izgalmasnak találtam, hogy édesapám járhat borversenyekre, borkóstolókra, amikor nagyobb lettem egyszer-kétszer elmehettem vele én is. Nagyon tetszett, hogy utazhatott, ami abban az időben nem volt túl szokványos.

Nyolcadikban aztán, amikor pályaválasztásra került a sor, egyszer csak kitaláltam, hogy én is oda szeretnék menni, ahol ő tanult, a borászatiba, aminek persze nagyon örült. Szóval innen indult a borászat iránti szeretet, ami az idővel persze csak egyre erősebbé vált.

Az iskolai évek után a szakma gyakorlati részét a Hilltop borászatnál tanultam meg, végigjárva a szamárlétrát.

Dolgoztam kezdetben pincemunkásként, aztán borászsegéd lettem, majd palackozó vezető, de foglalkoztam raktározással és annak fejlesztésével is. Az utolsó években pedig már én vezettem a Hilltop császári borászatot. Ez hatalmas kihívás és remek tapasztalat volt számomra, hiszen beletanulhattam a nagyüzemi szintű borászatba.

Emellett lehetőséget kaptam külföldi szakmai gyakorlatokra is. Dolgoztam Dél-Afrikában, illetve Kaliforniában is egy-egy szüreti szezont. Ezek a szakmai tapasztalatok nagyban formálták a hazai és nemzetközi borkultúrához fűződő viszonyomat.

Hogyan kerültél kapcsolatba a Somlóval?

2005-ben, Kaliforniából hazatérve kezdtem saját, főleg testes, fahordós érlelésű fehér borokat készíteni Móron, ezt követően kerülten közelebb a Somlóhoz, amikor a Tornai Pincéhez kerestek borászt. Így indult el az első tanácsadói megbízásom, ahol a pincészet állandó borászát segítve vezettem a borok, egyúttal a borászat új stílusának kialakítását.

A Somlóba szinte azonnal beleszerettem. Véleményem szerint az egyik legszebb hazai borvidék. Számtalan helyen jártam világszerte, de a Somlóhoz foghatóval még nem találkoztam. Egyrészről nagyon kicsi, a szőlők koncentráltan a hegyen vannak és egyszerűen gyönyörű az egész, különleges varázsa van. Az adottságairól nem is beszélve, hogy milyen alapanyagokból lehet itt dolgozni…

„Így, amikor Fehérvári Andrással először találkoztam és elmondta, hogy milyen terveik vannak, igazán izgalmasnak és hatalmas kihívásnak találtam egyszerre. Főleg, hogy a Fehérvári Borbirtoknál lehetőségünk van a csendes borok mellett tradicionális pezsgő készítéssel is foglalkozni. András víziója és a feladat egyaránt azonnal megfogott.”

Engem az inspirál leginkább, hogy egy olyan projektben vehetek részt, ahol igazán jót lehet csinálni és egy valódi sikersztori lehet. A borászat első fejlesztési ütemének elkészültével olyan technikai eszközöket kaptunk a kezünkbe, amelyekkel kiváló italokat készíthetünk.

Mit tartasz kihívásnak a somlai borokkal kapcsolatban?

Korábban a somlói borokat komolynak, keménynek ismertem meg, ezért számomra az egyik nagy kihívás az volt, hogy olyan borokat tudjunk létrehozni, amelyek közelebb hozzák a Somlót az átlag fogyasztókhoz. Szerettem volna megmutatni, hogy a somlai bor nem csak nehéz, karakteres tud lenni, hanem lehet akár egy könnyedebb stílust is készíteni.

Most pedig azt látom, miután elkészítettünk ilyen jellegű borokat, hogy ezek is úgy tudnak szépek és kicsit közérthetőbbek lenni, hogy közben mégis megmaradnak somlóinak. Annyira karakteres a hegy, a talaj – vulkanikus kőzet -, hogy még a könnyű boroknál is érződik az az ásványosság, ami egyedivé teszi. Emellett mégis tud frissebb, fiatalosabb lenni, mint a Petit Somlo, például, amivel kifejezetten az volt a cél, hogy egy olyan házasítást alkossunk, ami megmarad egy kicsit somlóinak, mégis egy sokkal könnyedebb stílust hoz és végeredményben egy nagyon egyensúlyos, elegáns bor születik belőle.

16 éve bírálsz a világ legnagyobb borversenyén, az International Wine Challenge Londonon. Ez a borszakma élvonala versenyzői és bírálói oldalon egyaránt. Az általad készített, illetve felügyelt borokban mennyire köszönnek vissza az itt szerzett nemzetközi tapasztalatok, illetve az aktuális trendek?

Rengeteget tanulhattam arról, hogy mi tesz egy kiváló bort kiemelkedővé, hogy a világ vezető bor szaktekintélyei vagy a nagy üzletláncok beszerzésért felelős borszakértői mi alapján értékelnek egy olyan mezőnyben, ahol a kiválóság az alap és nagyon sok az azonos színvonalú bor. Ezt a tudást teljes mértékben tudom hasznosítani a mindennapi munkáim során, mert tudom azt, hogy mi az, amit nemzetközi szinten elvárnak.

„A Somló esetében azt érzem – mivel a hely alkalmas arra, hogy nagyon színvonalas, jó borok készüljenek – hogy a borkészítésben sokat lehet úgy alakítani, hogy az a nemzetközi szinten elvárt magas minőségnek megfeleljen. Ez a szempont abszolút közrejátszik abban, ahogy én elképzelem a borokat, stílusokat.”

Mi az a borászati irányvonal, amit a Fehérvári Borbirtoknál elképzeltél?

A kategóriákat közösen alakítottuk ki a kollégákkal. A Petit Somlo egy könnyedebb vonal, amivel szeretnénk a Somló egy sokkal lágyabb, közérthetőbb arcát megmutatni. Ezt azoknak is jó szívvel ajánljuk, akik most ismerkednek a somlói borokkal.
A Reserve borokat a különleges ízvilágot keresők számára alkottuk meg, míg a Grand Reserve kategóriába a testes, autentikus somlai borok kerültek. Azon dolgozunk, hogy e három kategóriában egyre jobb és jobb borokat készítsünk.

Emellett fontosnak tartom, hogy a terület jellemzői visszaköszönjenek az általunk készített borokban is. Mivel a Somló ennyire szűk, koncentrált borvidék, azt gondolom, jó, ha az itt készülő borok egy irányba húznak, mert ez erősíti és jól felismerhetővé teszi.

2022 őszén érkeznek a Fehérvári Borbirtok pezsgői. Korábban foglalkoztál tradicionális pezsgőkészítéssel?

Nagyon sok tradicionális pezsgőt kóstoltam, mindig is érdekelt a pezsgővonal, azonban készíteni eddig nem volt lehetőségem. Nagy kihívás is volt számomra, hogy amikor kikerültem Londonba, ott minden reggel az első körben champagne-okat bíráltunk, amihez temérdek tapasztalat és gyakorlat kell.

Rengeteget tanultam a pezsgőkről, most pedig örülök, hogy a Fehérvári Borbirtoknál lehetőségem van arra, hogy a készítésben is részt vehessek. Hatalmas segítséget jelent, hogy itt van egy champagne-i tanácsadó (David Bourdaire), aki támogatja a munkánkat és iránymutatást ad. Közösen készítjük el az alapborok házasításait, itt van a palackozásoknál, szóval folyamatosan tanulunk tőle.

Nemrégiben elhoztatok három arany minősítést is a Mundus Vini nemzetközi borversenyen, a Grand Reserve Juhfark 2020 pedig a VinAgorán is aranyat szerzett. Hazai, illetve nemzetközi viszonylatban mennyire lehet jelentős egy somlói bor?

Véleményem szerint nagyon, mert a somlói boroknak erős a karakterük, könnyen felismerhetők. Azt gondolom, hogy azok a borok, amiket itt készítünk országos szinten az élvonalba fognak tartozni.

A versenyek kiválasztása esetében is az volt az elsődleges szempont, hogy ismert és elismert nemzetközi borversenyen indítsuk a borainkat, hiszen akkor van értéke, ha valóban erős mezőnyben mérettethetjük meg magunkat. Az ilyen neves versenyeken arany minősítést szerző borok nemzetközi szinten is nagyobb figyelmet kapnak, ezáltal nő a külföldi értékesítési lehetőségük is.

Nemzetközi viszonylatban szemlélve mi a véleményed a hazai borokról, borászatról?

Sokkal jobbak a magyar borok annál, mint amilyen a nemzetközi megítélésük jelenleg. Sajnos a magyar bormarketing elmarad az idehaza készülő borok minőségétől, színvonalától. Ez azonban egy összetett téma.

„Nehéz jól kommunikálni egy olyan sokszínű borkészítő országot, mint Magyaroroszág. Nincs a világon még egy olyan hely, ahol ennyi borvidék van és ahol az egyes borvidékeken belül ennyire sokféle, sokszínű bor készül.”

Bár e tekintetben látható némi elmozdulás: egyre többen próbálnak egy szűkebb választékra törekedni, de még így is iszonyú nehéz kommunikálni. Miközben egyébként valóban különbözőek a borvidékek és valóban különbözőek az ott készített borok. Azonban, ha körbenézünk a világban, más országok ennél sokkal egységesebbek és sokkal szűkebb fajtaválasztékkal dolgoznak, amit nyilván lényegesen könnyebb is kommunikálni.

Én azt tapasztalom, hogy amerre a magyar borok kikerülnek a világba, ott nagyon pozitív a fogadtatásuk, mert kiemelkedőek. Azonban egyelőre még nem a magyar bort sikk levenni a polcról egy külföldi szupermarketben, hanem a chileit, a kaliforniait vagy a franciát. Inkább olyan éttermekben látom a hazai borok sikerét, ahol van sommelier és beteszik poharazni. Az ilyen helyeken a magyar borok nagyon jól tudnak menni és gyorsan közkedveltté válnak.

Sokan mondják azt is, hogy a magyar borok sikerének gátja a külföldi piacokon az, hogy nincs elegendő mennyiség, hogy a 2000, 5000 és 10.000 palackos tételek nem versenyképesek a kétmilliós tételekkel szemben.

Én úgy gondolom, hogy remekül lehet dolgozni kis mennyiségekkel is. Számos olyan osztrák vagy egyéb külföldi birtok működik sikeresen, amelyek 6-10 hektáros területekkel 25-30 országba exportálnak borokat. Sok kis partnerrel dolgoznak és többségében gasztro helyekre, illetve borszaküzletekbe kerülnek be.

Nyilván rengeteg ilyen kis-közepes borászat van Magyarországon, ahol ezekben a mennyiségekben nem a szupermarketek, nagy nemzetközi üzletláncok polcait lehet megcélozni, de a gasztrót meg a borszaküzleteket mindenképp.<br>Szóval szerintem 2000 palackkal is lehet menni külföldre, nyilván olyan csatornát kell megtalálni hozzá, ahol elfogadják, hogy ebből nincs több.